Az első önálló start – egy tardosi délután

Fent ernyők balettje rajzolta tele az eget, lent pedig mindenki a maga pillanatára várt. Így indult az augusztus 27-i, utolsó pillanatban összehozott tardosi délutánunk.

Négy óra körül érkeztünk a Gorba-tetőhöz. Mire felnéztünk, sok jó pilóta már magasan járt: színes kupolák fordultak egymás után a kék égben, mintha egy légi balett előadásába csöppentünk volna. Felsétáltunk a hegyre, ahol a starthelyen már ott várakozott a többi elszánt pilóta is – mindenki azt az egy igazán jó, „tuti” pillanatot kereste.

Öt perc, ami többet jelentett

Amikor ránk került a sor, a szél már nem kedvezett annyira a későn érkezőknek. Kellemes, nagyjából ötperces siklás jutott, de hiába kerestük az emelést, nem sikerült újra magasságot nyerni.

Mégsem az maradt meg bennünk, hogy rövid volt a repülés. Ez volt az első startunk úgy, hogy az oktatónk nem állt mellettünk a földön, és nem ellenőrizte végig velünk a felszerelést. Nekünk kellett mindent átnézni, felmérni a helyzetet, meghozni a döntést, majd elstartolni. Nem a felügyelet hiánya volt az igazi élmény, hanem az, hogy éreztük a saját felelősségünket. Ez a néhány perc most sokkal inkább szólt az önállóságról, mint a repülési időről.

Benjamin startja

A nap legfiatalabb kutatásvezetője

Leszállás után váratlanul egy biológiai kutatás résztvevői lettünk. Legfiatalabb utasunk, a nyolcéves Pintér Csongi mindenáron szerette volna kideríteni, milyen növényt talált a hegyen.

Mi a csomós hölgymálra tippelünk, de biztosak nem vagyunk benne. Felismeritek? Írjátok meg nekünk üzenetben – Csongi kutatása még várja a végleges megfejtést!

A délután végül nem a hosszú repülésektől lett emlékezetes. Láttunk nagyszerű pilótákat táncolni az égben, megtettünk egy fontos lépést az önálló repülés felé, és még egy természettudományos rejtéllyel is gazdagabban mentünk haza. Egy rövid siklásba néha meglepően sok minden belefér.