Ma reggel Tardoson találkoztunk egy kis közös repülésre. A szél végül majdnem gyengébb lett annál, mint amire számítottunk, de azért jutott néhány egészen kellemes siklás is – és közben ismét kiderült, hogy nem mindig a levegőben töltött percek száma tesz igazán jóvá egy repülős napot.
Ablakkeresés a gyenge szélben
A reggeli időablak biztatóan indult, a helyszínen azonban már látszott, hogy a szél éppen csak velünk van. Figyeltünk, vártunk, készülődtünk, és amikor összeálltak a körülmények, elcsíptünk néhány szép, nyugodt siklást Tardos fölött. Nem rekorddöntő nap volt – inkább az a fajta, amikor minden felszállásnak külön örül az ember.
Sok ismerős és új arc a starthelyen
Meglepően sokan gyűltünk össze, így a várakozás sem telt eseménytelenül. Jó volt találkozni, beszélgetni, új embereket megismerni, segíteni egymásnak az ernyők mellett, és együtt figyelni, mit csinál az idő. Pont az ilyen laza reggelek emlékeztetnek rá, hogy a siklóernyőzés legalább annyira közösség, mint repülés.
Hamarosan újra találkozunk
Köszönjük mindenkinek, aki kijött! Reméljük, hamarosan újra látjuk egymást – talán egy kicsit határozottabb széllel és még több levegőben töltött idővel.